Elöljáróban: Nem vagyok egy ejtőernyő szakértő. Az itt leírt információk valószínűleg egy képzett szakembernek nagyon keveset érnek, de nem is az volt a célom hogy mélyreható, új ismereteket adjak, hanem az hogy a magamfajta „csak repülni szeretek, de ugrani nem” típusú embereknek is legyen pár gondolat a fejében a repülőgép pilóta mentőernyőkkel kapcsolatban.
Akkor nézzük, milyen vész esetén használatos ernyőket tudunk megkülönböztetni:
Tartalékernyő: mely a normál ejtőernyőzés során az ejtőernyősök által használt mentőernyő és arra szolgál, hogy az ugró fő ernyőjének meghibásodása esetén mentse az életét. Ez a hétköznapi nyelven „póternyőnek” nevezett eszköz.
Pilóta mentőernyő: melynek feladata, hogy a repülőgép levegőben történő vész elhagyása esetén megmentse a pilóta életét. Vagyis ez nem egy normál ejtőernyős ugráshoz kitalált ernyő, mivel használója (a pilóta) alap esetben nem használja, csak akkor, ha az alábbi 4 dolog egyike történik vele:
-
A repülőgép nem irányítható többé a levegőben
-
A repülőgép irányítható a levegőben, de hajtómű meghibásodás és leállás miatt, hegyek között leszállásra alkalmatlan területen süllyed.
-
A pilóta egészségügyi okokból kifolyólag nem tudja tovább vezetni a repülőgépet.
-
Meteorológiai viszonyok nagyfokú romlása esetén sűrű köd borítja a földfelszínt és a repülőgép valamilyen okból nem tudja megvárni a köd feloszlását (pl: kifogyóban az üzemanyag), vagy átmenni másik repülőtérre. Természetesen ez egy műszeres repülés (IFR) esetén nem indok.
Vegyük sorba, mit várhatunk el egy megfelelő pilóta mentőernyőtől:
-
Könnyen nyitható legyen
-
Gyorsan kinyíljon a főernyő
-
Megbízhatóan kinyíljon
-
Alacsony legyen a merülő sebessége
-
Nem árt, ha tudjuk is valamennyire irányítani merülés közben
-
Repülés közben kényelmes viselete legyen
-
Könnyű súlyú legyen
-
Lehetőleg minél nagyobb zuhanási sebesség mellett is használható legyen.
A mai pilóta mentőernyőknek gyártás szempontjából egy úgynevezett TSO (Technical Standard Order) szabványnak kell megfelelni. Ez több paramétert is magában foglal a fenti kritériumok közül ugyanakkor elvárás például, hogy a főernyő felülete legalább 40 m2 legyen illetve a hevederek minimális teherbírása 2,2 tonna legyen. Egyenként!
Korábban az ejtőernyősök a régi MRSZ ernyőket használták, amelyek egy úgynevezett C23c megoldással készültek, de mára ez már elavult és helyette a C23d megoldást alkalmazzák, melynek ha ernyőnk megfelel, akkor az a mai kor követelményeit (elméletben) teljes mértékben kielégíti.
Alapvetően az ernyő hevederének becsatolási módja kétféleképpen változik. Az egyik mód amikor mellkasunkon nem megy keresztül a combheveder hanem még a combon összeér és összecsatolható.
A másik módozat az amikor a mellhevederhez csatlakoztatjuk a hasunkon keresztbe felvezetett combhevedert.
Magyarországon leginkább a ZHM-1, ZÜM-1 és SK 94 pilóta mentőernyők terjedtek el.
Mikor nyílik biztonságosan egy mentőernyő?
Nos ez több dologtól is függ (pl. hajtogatás szakszerűsége, hajtogatások közötti idő, ernyő tárolás módja, stb.) de egy dolgot fontos szerepet játszik benne.
Ez pedig a nyitóernyő és az azt működtető rugó. Ez a kis nyitóernyő a mentőernyőhöz van csatolva, ami ha kinyílik akkor a légáramlat belekapva kihúzza az ernyő tokjából a főernyőt. De ahhoz, hogy ez a kis nyitóernyő kinyíljon, arról egy megfelelő erősségű rugónak kell gondoskodnia. A mai szabvány szerint egy rugó akkor megfelelő ha összenyomott állapotban eléri a 10 kg-ot a rugóerő.
Ezt a legkönnyebben úgy ellenőrizhetjük, ha a rugót ráhelyezzük egy szobamérlegre és összenyomjuk. Ha a leolvasott érték eléri a 10 kg-ot akkor rendben vagyunk.
Ez a kis nyitóernyő, mely ha kinyílik akkor a légáramlat belekap és ennek segítségével kihúzódik a főernyő a zsákból:
Ez lenne belül a rugó:
Így néz ki ha belekukkantunk:
A rugót tartalmazó nyitó ernyőt ráhelyezzük a mérlegre:
Ezután teljesen összenyomjuk a rugót mintha a zsákban lenne benne, „üzemi” állapotban:
Ha megvan a minimális 10 kg erő amit a mérleg mutat akkor rendben van. Ez most épp 13,5 kg rugóerőt mutat.
Ugyanez videóval:
Ha egy mentőernyő megfelel a TSO szabványnak, akkor leginkább az alábbi kritériumok alapján érdemes vásárlás előtt dönteni:
-
Ár
-
Kényelem
-
Áthajtási idő
Ha használt ernyőt vásárolunk, akkor érdemes azt is megvizsgálni, hogy az ernyő anyaga mellett a kötélzet és a hevederek milyen állapotban vannak. Például, ha a combhevedert lefektetjük a talajra és az nem görbült, hanem sima, egyenes, felfekszik a talajra, akkor az megfelelő. Ha ugyanis sokat használták és sokszor meghúzták, akkor a húzgálás miatt felmelegedett és meggörbült. Ha lehet, akkor ilyen hevederrel ernyőt már ne válasszunk.
Egy rövidebb zsinórzatú ernyő vész esetén hamarabb kinyílik, mint egy hosszabb, mivel hamarabb megtelik a kupola levegővel. Ugyanakkor a rövid zsinór miatt jobban beleng a pilóta. A kupola nyomási középpontja és a pilóta súlypontja közti távolság kisebb, így egy ingaként feltételezve a lengési amplitúdó növekedése miatt a stabilitása is romlik.
A hosszabb zsinórzat hátránya viszont a hosszabb nyitási idő és annak az esélye hogy a pilóta zuhanás közben belegabalyodik.
Az ernyő kupolájának tetején kialakított kör alakú nyílás (neve: kéménynyílás) azt a célt szolgálja, hogy a kupola belsejében lévő nagyobb torlónyomás a nyíláson távozva nyomáscsökkenést eredményez, amely így módon egy „láthatatlan vezetőpálca” módjára vezeti a kupolát.
A kéménynyílás méretét a gyártóknak megfelelően kell megválasztani, mert ha túl kicsi, akkor instabil lesz az ernyő, ha túl nagy akkor a kupola nem lesz képes rendesen feltöltődni levegővel és nem lobban be megfelelően. Olyan mintha csak lélegezne az ernyő és fújtat, mint egy medúza.
Az ernyők maximális élettartama Európában általában 20 év. E felett hiába van egy ernyő rendszeresen behajtogatva, a tervezett életkora lejárt, a gyártó nem vállal érte felelősséget.
Az élettartam földrajzi helyenként változó, mivel egy sós tenger közelében használt ernyőre inkább csak 17 évet engedélyeznek, míg egy száraz égövi használat esetében a 25 év is megengedett.
A pilóta mentőernyőket a dokumentációjában meghatározott időközönként újra és újra be kell hajtogatni, akkor is, ha nem vette senki a hátára, levegőben nem volt, csak a szekrény mélyén feküdt. Az újrahajtogatási idő 4 és 6 hónap között változik, és hajtogatásonként nagyságrendileg 5000 Forintba kerül, melyet csak képesített, érvényes engedéllyel rendelkező hajtogató végezhet.
Amíg a főernyőjét minden ejtőernyős ugró magának hajtogatja (akkor is, ha nincs róla vizsgája), addig a tartalékernyőjét már nem hajtogathatja illetve a pilóta mentőernyők hajtogatását sem akárki, csakis a hatóságnál vizsgát tett hajtogató végezhet, mivel vész esetén az ugrónak ez az utolsó esélye a biztonságos földetéréshez és ennek már hiba nélkül, 100 %-osan kell működnie.
A rigger (így hívják a hajtogatót) minden hajtogatásnál egy kisebb fajta „ernyő műszaki vizsgát” is végez, amelyben hajtogatás közben átnézi az ernyő hibáit, a kupoláját, zsinórzatát, hevedereket, stb.
Egy új mentőernyő ára kb. 1500-2500 euró között változik.
Az ernyőkkel kapcsolatos információkért hálás köszönet Hídvégi Istvánnak.
Ha tetszett, kérlek ajánld tovább ismerőseidnek.
Tarnóczi Sándor
Megosztás a Facebook-on