Felszállás farokkerekes repülőgéppel

A felszállás megkezdése előtt az alábbiakat kell ellenőrizni:

  • Bot hason
  • Hűtőzsalu zárva (kb. 25 Celsius fok alatt. Felette lehet nyitva is.)
  • Fék befékezve
  • Műszerek, kijelzők normál tartományban.
  • Motor üzemi hőmérsékleten és alapjáraton
  • Rádiózással a felszállási szándékot jeleztük, (amit vagy vissza nyugtáztak vagy nem, ugyanis ha csak "tájékoztató szolgálat" (info) működik egy repülőtéren és nem "irányítás" akkor minden földi és repülőtér környékén a levegőben történő mozgás kizárólag a repülőgép parancsnokának felelőssége. Azt csinál amit akar senkitől nem kell engedélyt kérnie, legfeljebb csak információkat közöl. Persze a következményeket is neki kell elvinnie...)

Ha a fentiek elvégezve még egyszer körbepillantunk nincs-e véletlenül felszálló, leszálló vagy guruló gép a pályán, kiengedhetjük a parkoló féket, mehet a gáz és kezdhetjük a sebességgyűjtést.

Gáz ráadásakor a botkormányt bal kézzel továbbra is teljesen hasra húzva tartjuk. Jobb kézzel a gázt toljuk rá teljesen. A repülőgép gyorsulása során kb. 20-30 km per óra sebesség eléréséig a bot végig hason van. Ez azért fontos, mert ha például egy gödörbe megy a főfutó és a gép orra szeretne állni, akkor középhelyzetben lévő botkormánnyal ilyen kis sebességnél még kevés esélyünk lenne a megakadályozására, hiszen a vízszintes vezérsíkon ébredő légerők még nem teszik lehetővé a hosszirányú kormányzást. Hiába húznánk bele tökéletes reflexekkel a botba, a légerő elégtelensége miatt a légcsavar szinte biztos, hogy bele fog verni a földbe.

Ha elértük a 30 km/óra sebességet, közép helyzetbe kezdjük engedni a botor. Ekkor a gép leadja az orrát, de vigyázzunk mert a légcsavar és a talaj közötti távolság nem több, mint kb. 25-30 cm!

Légcsavar távolsága a talajtól

Légcsavar távolsága a talajtól

Tehát óvatosan engedjük előre a botot, épp csak annyira hogy felemelje a farkát a földről, így kisebb lesz a gép homlok- és légellenállása, jobban fog gyorsulni.

Megtartjuk ebben a pozícióban. Mikor érezzük, hogy kezd elszívódni a földtől óvatosan utána engedünk a botból és a föld felett 1 - 2 méteren gyűjtjük a sebességet.

Lényeges észben tartanunk, hogy ebben a fázisban még kevés a sebességünk, még akkor is, ha már elemelkedett a repülőgépünk a földtől, ezért belehúzni a botba semmilyen okból kifolyólag, egy kicsit sem ajánlatos, mert bármikor bejöhet egy hátszél vagy termik befújás, esetleg a motor állhat le és akkor ott állunk sebesség nélkül, felfelé állított orral.

Ráadásul ha rá is jövünk, hogy kezd kopni a sebesség, még úgy sem fogjuk tudni  megmenteni a helyzetet, hogy előrenyomjuk a gép orrát, siklóhelyzetbe állítva, mivel ahogy előrenyomjuk, az alattunk pár méterre lévő talajra azonnal leér a gép, hiszen sebessége még továbbra sem lesz az előrenyomástól, hiszen még nem volt ideje siklóhelyzetben sebességet gyűjteni, viszont a lecsökkentett szárny állásszög és a kevés sebesség miatt a felhajtóerő már nem tartja meg a gépet a levegőben. Ha pedig túlságosan előrenyomjuk akkor a légcsavar szinte biztos, hogy belever a földbe és akár fejre is állhatunk.

Föld felett gyorsulunk, majd ha elértük a kb. 90 km/óra sebességet akkor lassan elkezdjük húzni a botot. A sebesség gyűjtése közben ha a gép szép lassan tovább szívódik a földtől (pl. erős a szembeszél) akkor az nem baj, a lényeg, hogy horizonton tartsuk az orrát.

Kb. 15-20 méteren és 80 km/óra sebességnél visszavesszük a felszálló teljesítményt, az emelkedő fordulatszámra, ami Falke esetében olyan 2.500 és 2.700 fordulat / perc közötti.

A sebességet ekkor már beállíthatjuk a legjobb emelkedés sebességére ami 85 – 90 km/óra. Ezen a sebességen emelkedünk az első forduló magasságáig.

Ha a hűtőzsalu zárva volt, akkor most kinyithatjuk. Kb. 10 fok Celsius alatt már meggondolandó, hogy mennyire nyitjuk ki, nehogy túlhűljön a motor.

Érdemes végig a felszállópálya teljes hossza felett végigrepülni azért, ha a motor leállna, akkor legyen alattunk leszállásra alkalmas terep ahova letehetjük a gépet. Ha lazán kifordulunk az elemelkedés után és a motor bemondja az unalmast 10 méteren úgy, hogy már csak a reptér oldalsó bokrai és kerítése vannak alattunk, akkor nézelődhetünk, hogy hova tesszük le, hiszen még magasságunk sincs a visszaforduláshoz.

Felszállás közbeni motorleálláskor egyenesbe leszállni könnyebb, főleg ha van alattunk leszállásra alkalmas terület.

Ha azonban minden rendben ment a felszállás során és már "elfogyasztottuk" alattunk a felszállópályát és megvan a biztonságos magasság, mehet az első forduló.

Nézd meg a videón:

Tarnóczi Sándor

Megosztás a Facebook-on

Leave a Comment