Sétarepülés gyerekkel

 

Sétarepülésre egészen kis gyerekkel is el lehet menni, mégis a legideálisabb kor, ha már betöltötte a 3-4 évet, így felfogja, hogy miben vesz részt és jelezni tudja kérdéseit, vagy érzéseit.

Ha azt látjuk a gyermeken, hogy fél vagy idegenkedik a repüléstől, akkor ne erőltessük.

Alapvetően a gyerekek nem félnek tőle, sőt kíváncsiak, ezért a szorongás inkább a környezetük hatására alakulhat ki bennük, amit kár tovább fokozni egy erőltetett sétarepüléssel.

sétarepülés gyerekkel

 

Ha viszont azt látjuk, hogy a gyerek szívesen repülne, akkor szülőként az alábbi néhány dologgal tudjuk megalapozni számára ezt a felejthetetlen (és talán később az egész életpályáját is meghatározó) élményt:

 

  • Sétarepülés előtt 2 órával már ne egyen semmit. Még rágcsálnivalót sem. Amit 2 órával korábban eszik, az is könnyen emészthető és tápláló étel és ital legyen. Így mire a repülőgépbe ül, a gyomrában már nem lesz semmi, de mégis lesz benne energiát adó táplálék.

  • Közvetlenül repülés előtt már ne itassuk, mert az is visszajöhet belőle, ha esetleg nem jól viseli a repülést. Természetesen nyáron, nagy melegben kell a folyamatos folyadékpótlás, de ha addig valamiért egyáltalán nem itattuk a gyereket, akkor ne felszállás előtt próbáljuk ezt bepótolni.

  • Üres gyomorral se ültessük repülőre, mert akkor szinte garantált a rosszullét! Sokan gondolják úgy, hogy ha nem esznek, akkor nem lesz, ami repülés közben esetleg "kijöjjön". Ezzel pont egy éhséggel küszködő, amúgy is leesett vércukorszintes, szédüléses, már-már ájulás peremén álló szervezettel szállnak fel a repülőgépre, ahol a légmozgások megtöbbszörözik a rosszullétet.
    Egyen és igyon a gyerek maximum 1,5 - 2 órával a felszállás előtt valami könnyű, tápláló ételt és italt és akkor ezzel a résszel nem lesz gond. 🙂

  • Erős napsütés esetén adjunk rá napszemüveget és ha a kabinba felül is besüthet a nap, akkor fehér sapkát vagy kendőt is.

  • Inkább érdemesebb a reggeli, vagy késő délutáni időszakot választani a repülésre, mert akkor kevésbé aktívak a légmozgások odafent, mint napközben, így simább repülőútra számíthatunk.

  • Magyarázzuk el gyermekünknek, hogy a repülőgép nem játékszer, nem szabad csapkodni, rángatni és a mindenféle kapcsolókat csak úgy össze-vissza kapcsolgatni benne. A repülés biztonsága érdekében itt fokozottan fontos a "Mindent a szemnek, semmit a kéznek!" mondás. Ha nem szeretnénk féken tartani gyermekünk játékos "ismerkedését" a repülőtéren, akkor gondoljunk arra, hogy épp mi fogjuk ezek után beleültetni őt egy megcsapkodott, megrángatott, össze-vissza kapcsolgatott repülőgépbe.

  • Hangsúlyozzuk, hogy neki minden esetben a pilóta bácsi (vagy néni) szavaira kell figyelnie és csak ahhoz szabad hozzányúlni a repülőgépen, amit a pilóta bácsitól (vagy nénitől) megkérdezett és ő megengedte. A pilótáknak is vannak gyerekeik és ők is szeretik a gyerekeket, így ha valamire azt mondják, hogy "ahhoz inkább ne nyúlj", akkor annak már jelentős oka van.

  • Ne öltöztessük túl a gyereket, mert a bemelegedett test sem érzi jól magát a levegőben. Figyeljünk arra, hogy az időjárásnak megfelelő öltözéke legyen, úgy mintha klíma nélküli autóval vinnénk valahova. A kisrepülőgépben a szellőzést leginkább a külső levegő befúvásával és nyitott ablakkal lehet megoldani, így nyáron a kabinban repülés közben nem lesz meleg, de sajnos klíma nyújtotta stabil 22 Celsius fok sem. Fűtőberendezés van a repülőgépen, ami ősszel, télen és tavasszal képes megfelelő meleggel ellátni az utasteret, tehát fázni senki sem fog. A gond inkább mindig a túlöltöztetéssel szokott lenni. Odafent, biztonsági övvel becsatolva, szűk helyen ülve már szinte lehetetlen kibújni a feleslegesen felvett plusz kabátokból vagy pulóverekből. Ültessük be olyan öltözékben a gépbe, mintha egy ’80-as, ’90-es évekbeli Ladával vagy Trabanttal mennénk 1-2 órás autóútra.

  • Ha mi magunk félünk vagy idegenkedünk a repüléstől, akkor ezt igyekezzük palástolni a gyerek előtt, mert azt fogja hinni, hogy nagyon rossz dologra próbáljuk őt rávenni. Például apuka nem fél a repüléstől és szeretne sétarepülni a gyerekkel, de anyuka fél, ezért anyuka félelme átragad a gyerekre is. A féltés a szülői ösztönök egyike, melyet nagyon nehéz elkendőzni, de ha már úgy döntöttünk, hogy elvisszük sétarepülni gyermekünket, akkor érdemes mosolygós arc mögé bújtatni aggódásunkat.

  • Ha gyermekünknek van az autóban gyerekülése vagy ülésmagasítója, akkor érdemes azt is elvinni és átadni pilótának, aki ezt elhelyezi a repülőgépben így a gyermek megfelelően kilát majd a repülés során és nem utolsó sorban megfelelően lehet őt rögzíteni a repülőgép üléséhez. Ha annyira kicsit a gyermekünk, hogy még autós gyerekülésben sem lehet megfelelően becsatolni a repülőgép biztonsági övével, akkor inkább ne repüljünk. A "majd én becsatolom magam és elém veszem a gyereket" megoldás nagyon balesetveszélyes és pont ezzel idézhetünk elő egy nem várt szituációt.

  • Ne adjunk a gyerekre olyan ruhadarabot, amit repülés közben leeshet róla. Nyáron a vietnámi, slattyogós papucs nagyon praktikus viselet lent a földön, de a levegőben lecsúszhat a gyerek lábáról, aki még csak vissza sem tudja venni, mert be van kötve és nem ér le a padlóig a kezével, hogy megkeresse, hova esett. A lefele hajtott fejjel befele nézés még jobban erősítheti a rosszullétet, miközben a padlón csúszkáló papucs akár be is ékelődhet a kormányok közé, amit valószínűleg leginkább szeretnénk elkerülni. Ha annyira meleg van, akkor nyugodtan papucs nélkül is felülhet a repülőgépre, nem fog megfázni, mivel sétarepülési magasságban kb 2-3 fokkal van alacsonyabb léghőmérséklet, mint lent a földön.

  • Ha ruházatán vannak zipzárak, akkor az összeset húzzuk be! Ha nem behúzható a zsebe, akkor MINDENT pakoljunk ki belőle. Odafent semmi olyanra nem lesz szüksége, amit lent a földön belerakott, ellenben azok bármikor kieshetnek és szintén a repülőgép különböző kormányai közé szorulhatnak.

  • Ha nekünk már volt repülős élményünk, akkor beszéljünk róla, hogy mit éreztünk, így nem lesz már számára furcsa az amit érezni és látni fog a magasból.

  • Mondjuk el neki, hogy lehetőleg mindig nézzen ki az ablakon, mert a látnivalókért szállunk fel (és persze ezzel elejét vesszük, hogy befele nézve esetleg rosszul lesz)

  • Ígértessük meg vele, hogy amint nem jól érzi magát azonnal szól nekünk, ha vele vagyunk vagy a pilótának, aki azonnal visszafordul vele leszállni. Közben nagy, mély levegőket vesz.

  • Repülés közben ne forgassa a fejét, ne csináljon nyakkörzéseket.

  • Ha a gyereknek bármilyen kérdése van, nyugodtan tegye fel a pilótának.

  • Ha izgul, akkor arról is beszélhet bátran. Egy egészséges izgalom még a gyakorlott pilótákban is van, miért ne lenne épp egy gyermekben?

 

Tarnóczi Sándor

Megosztás a Facebook-on

Leave a Comment