Felszállás farokkerekes repülőgéppel

[lang_hu]

A felszállás megkezdése előtt az alábbiakat kell ellenőrizni:

  • Bot hason
  • Hűtőzsalu zárva (kb. 25 Celsius fok alatt. Felette lehet nyitva is.)
  • Fék befékezve
  • Műszerek, kijelzők normál tartományban.
  • Motor üzemi hőmérsékleten és alapjáraton
  • Rádiózással a felszállási szándékot jeleztük, (amit vagy vissza nyugtáztak vagy nem, ugyanis ha csak “tájékoztató szolgálat” (info) működik egy repülőtéren és nem “irányítás” akkor minden földi és repülőtér környékén a levegőben történő mozgás kizárólag a repülőgép parancsnokának felelőssége. Azt csinál amit akar senkitől nem kell engedélyt kérnie, legfeljebb csak információkat közöl. Persze a következményeket is neki kell elvinnie…)

Ha a fentiek elvégezve még egyszer körbepillantunk nincs-e véletlenül felszálló, leszálló vagy guruló gép a pályán, kiengedhetjük a parkoló féket, mehet a gáz és kezdhetjük a sebességgyűjtést.

Gáz ráadásakor a botkormányt bal kézzel továbbra is teljesen hasra húzva tartjuk. Jobb kézzel a gázt toljuk rá teljesen. A repülőgép gyorsulása során kb. 20-30 km per óra sebesség eléréséig a bot végig hason van. Ez azért fontos, mert ha például egy gödörbe megy a főfutó és a gép orra szeretne állni, akkor középhelyzetben lévő botkormánnyal ilyen kis sebességnél még kevés esélyünk lenne a megakadályozására, hiszen a vízszintes vezérsíkon ébredő légerők még nem teszik lehetővé a hosszirányú kormányzást. Hiába húznánk bele tökéletes reflexekkel a botba, a légerő elégtelensége miatt a légcsavar szinte biztos, hogy bele fog verni a földbe.

Ha elértük a 30 km/óra sebességet, közép helyzetbe kezdjük engedni a botor. Ekkor a gép leadja az orrát, de vigyázzunk mert a légcsavar és a talaj közötti távolság nem több, mint kb. 25-30 cm!

Légcsavar távolsága a talajtól

Légcsavar távolsága a talajtól

Tehát óvatosan engedjük előre a botot, épp csak annyira hogy felemelje a farkát a földről, így kisebb lesz a gép homlok- és légellenállása, jobban fog gyorsulni.

Megtartjuk ebben a pozícióban. Mikor érezzük, hogy kezd elszívódni a földtől óvatosan utána engedünk a botból és a föld felett 1 – 2 méteren gyűjtjük a sebességet.

Lényeges észben tartanunk, hogy ebben a fázisban még kevés a sebességünk, még akkor is, ha már elemelkedett a repülőgépünk a földtől, ezért belehúzni a botba semmilyen okból kifolyólag, egy kicsit sem ajánlatos, mert bármikor bejöhet egy hátszél vagy termik befújás, esetleg a motor állhat le és akkor ott állunk sebesség nélkül, felfelé állított orral.

Ráadásul ha rá is jövünk, hogy kezd kopni a sebesség, még úgy sem fogjuk tudni  megmenteni a helyzetet, hogy előrenyomjuk a gép orrát, siklóhelyzetbe állítva, mivel ahogy előrenyomjuk, az alattunk pár méterre lévő talajra azonnal leér a gép, hiszen sebessége még továbbra sem lesz az előrenyomástól, hiszen még nem volt ideje siklóhelyzetben sebességet gyűjteni, viszont a lecsökkentett szárny állásszög és a kevés sebesség miatt a felhajtóerő már nem tartja meg a gépet a levegőben. Ha pedig túlságosan előrenyomjuk akkor a légcsavar szinte biztos, hogy belever a földbe és akár fejre is állhatunk.

Föld felett gyorsulunk, majd ha elértük a kb. 90 km/óra sebességet akkor lassan elkezdjük húzni a botot. A sebesség gyűjtése közben ha a gép szép lassan tovább szívódik a földtől (pl. erős a szembeszél) akkor az nem baj, a lényeg, hogy horizonton tartsuk az orrát.

Kb. 15-20 méteren és 80 km/óra sebességnél visszavesszük a felszálló teljesítményt, az emelkedő fordulatszámra, ami Falke esetében olyan 2.500 és 2.700 fordulat / perc közötti.

A sebességet ekkor már beállíthatjuk a legjobb emelkedés sebességére ami 85 – 90 km/óra. Ezen a sebességen emelkedünk az első forduló magasságáig.

Ha a hűtőzsalu zárva volt, akkor most kinyithatjuk. Kb. 10 fok Celsius alatt már meggondolandó, hogy mennyire nyitjuk ki, nehogy túlhűljön a motor.

Érdemes végig a felszállópálya teljes hossza felett végigrepülni azért, ha a motor leállna, akkor legyen alattunk leszállásra alkalmas terep ahova letehetjük a gépet. Ha lazán kifordulunk az elemelkedés után és a motor bemondja az unalmast 10 méteren úgy, hogy már csak a reptér oldalsó bokrai és kerítése vannak alattunk, akkor nézelődhetünk, hogy hova tesszük le, hiszen még magasságunk sincs a visszaforduláshoz.

Felszállás közbeni motorleálláskor egyenesbe leszállni könnyebb, főleg ha van alattunk leszállásra alkalmas terület.

Ha azonban minden rendben ment a felszállás során és már “elfogyasztottuk” alattunk a felszállópályát és megvan a biztonságos magasság, mehet az első forduló.

Nézd meg a videón:

Tarnóczi Sándor

[/lang_hu]
[lang_en]
Before take off we have to check the following things:

  • Stick back (pulled to belly)
  • Cooler in closed position
  • Parking brake ON
  • Instruments, indicators in normal range
  • Engine warmed up and ready for take off, idle
  • Tower is informed about our take off intend

If everything is all right, once more we look out of the plane, checking if there is airplane to take off or lanfing, or law passing cross the runway. If OK, push the thrust and let we start the take off!

Tarnóczi Sándor

[/lang_en]

Megosztás a Facebook-on

Leave a Comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .