A felszállás közbeni motorleállás első megoldása az egyenesbe leszállás volt.
A második lehetséges manőver a 180 fokos visszafordulás, melyet akkor alkalmazunk, ha nem tudunk előrefele leszállni illetve nem túl erős a szembeszél és megvan a biztonságos fordulóhoz elegendő magasságunk.
A motor leállás után (vagy erős teljesítmény esés felismerése után) azonnal, késlekedés nélkül megkezdjük a visszafordulást, mert minden méter számít!
Ehhez előbb felvesszük a sikló horizontot, amit a bot előrenyomásával érünk el. Tilos addig megkezdeni a fordulót, amíg nincs siklóhelyzetben a gép! Sőt a siklóhelyzet felvétele sem biztosítja automatikusan a repüléshez elegendő sebességet, mivel ha késlekedve nyomtuk emelkedésből siklásba a gépünket elképzelhető, hogy éppen csak az átesési sebesség határán vagyunk! Ekkor 1-2 másodpercet várni kell, amíg a gép gyorsulni nem kezd és csak utána kezdhető meg a forduló!
Két dolog nagyon lényeges:
-
Forduló közben meglegyen az átesési sebesség legalább másfélszerese és ez alá ne engedjük a sebességmérőt!
-
Próbáljunk lehetőleg csúszásmenetesen fordulni!
A kifele csúszással ugyan távolodunk a földtől, de közben elkopik a sebességünk, ami gond lehet, a befele csúszással pedig nő ugyan a sebességünk, de annak rovására, hogy a szárnyvég jobban közelít a földhöz, mint azt szeretnénk. Tehát csúszásmentesen, ezért nézzünk rá a csúszásjelző golyóra egy-egy pillanatra.
Ahhoz, hogy melyik irányba érdemes visszafordulni, az alábbiakat kell mérlegelni:
-
Ha van egy kis oldalszelünk is a felszállás közben, akkor mindig az oldalszél irányába kell megkezdeni a fordulót!
-
Ha nincs oldalszél, akkor abba az irányba amerre lejt egy kicsit a reptér talaja, vagy alacsonyabban fekvő terület van.
-
Ha ez sincs, akkor abba az irányba amerre jobban tudunk csúszásmentesen fordulózni. Mindenkinek van egy iránya, amit jobban szeret és ügyesebben is csinálja.
(Természetesen a fentiek mind azt feltételezik, hogy a forduló ívébe nem esik magasabb tereptárgy! Ha valahol magasabb fa, adótorony vagy épület van, akkor értelemszerűen nem abba az irányba kezdjük a fordulót.)
Ha rosszul mértük fel a magasságot, vagy csak nem fordultunk elég gyorsan és elsiklottuk a felszállási irányba a magasságot, akkor elképzelhető, hogy nem jön ki a teljes forduló. Ebben az esetben nincs mit tenni, forduló közben leszállunk arra a terepre, amit éppen magunk előtt találunk. Ebben az esetben fontos, hogy a szárny vízszintesbe legyen a föld fölött 1-2 méteren. Ez fokozottan igaz az alsószárnyas repülőgépekre.
Ha reptéren kívül kell végül leszállni, akkor ha lehet, kerüljük a nagyobb bokrokat, és a tisztább részre próbáljunk szállni, de ha nem sikerül és két oszlop van előttünk, akkor próbáljuk beközölni, hogy a szárnyak vegyék fel a terhelést. Ha csak egy bokor vagy oszlop van, akkor úgy helyezkedjünk, hogy a törzshöz legközelebb kapja el a repülőgépet, mert ekkor lesz a legkisebb a hirtelen kifordító erő.
Érdemes többször is gyakorolni a kis magasságú fordulót, mert érzésben más, mint magasabban. Magasan nem annyira félős az ember, nem kapkod annyira. Földközelben jobban kapkod és sajnos pont ez a veszélyes. Gyakorolni, gyakorolni.
Íme videón:
Állítsd át és nézd HD-ben!
Tarnóczi Sándor
Megosztás a Facebook-on