Vészhelyzet: motorleállás felszállás közben - egyenes leszállással

[lang_hu]

A repülőgép motorleállása alapvetően 3 helyen fordulhat elő:

Felszállás közben
Iskolakörön
Útvonalrepülés közben

Nézzük őket sorban.

Motorleállás felszállás közben

Miért veszélyes? Mert közel van a föld, hamar kell jó döntés hozni és ügyesen végrehajtani! Nincs idő gondolkozni, mindent a felszállás előtt kell fejben átgondolni.

Minden motorleállás esetén a teendőnk:

– Sikláshoz szükséges sebesség fenntartása úgy, hogy megnöveljük a horizontot (belenyomunk a botba)
– Magasság felmérése és annak eldöntése, hogy le tudunk-e még szállni a reptérre vagy azon kívül kell leszállásra alkalmas terepet keresni
– A legjobb, ha egy mozdulattal elzárjuk a tűzcsapot is (ha van rá idő)
– A legrövidebb úton, kacskaringózás nélkül próbáljuk elérni a leszállásra alkalmas területet

Felszállás közben, ha leáll a motor, akkor az alábbiakat kell mérlegelni:

– Milyen magasan vagyunk?

– Van-e előttünk akkora futópálya szakasz, hogy szembe, egyenesen még leszálljuk?

– Ha nincs, akkor vissza tudunk-e már fordulni a magasság miatt?

– Ha nem tudunk vissza sem fordulni, akkor hova tudunk leszállni a reptéren kívüli területre?

– Milyen erős a szél és milyen irányból fúj?

Ha a fentiekkel tisztában vagyunk, akkor ezek alapján 3 féle mód közül tudunk választani:

Egyenesen leszállunk (ha van még előttünk leszállópálya)
Visszafordulunk 180 fokot és ahonnan jöttünk oda visszaszállunk (ehhez elegendő magasság kell már)
Ha nincs elég magasság, akkor sajnos a reptéren kívül kell leszállni egyenesen vagy oldalra (attól függően, hol van megfelelő terep)

Első megoldás – egyenesen leszállunk

Ha úgy ítéljük meg, hogy az előttünk lévő leszállópálya vége messzebb van, mint az a pont ahova gépünk leszállás után még kigurul, akkor érdemes előrefelé leszállni.

Ehhez egy átnyomással biztosítjuk a siklási sebességet (vonóerő hiányában a helyzeti energiánkból nyerjük innentől a mozgási energiát és vele a sebességet is) kirakjuk a szükséges mechanizációkat (fékszárny, futó, féklap, stb.) és intenzíven süllyedni kezdünk. Ha kevés előttünk a leszállópálya, akkor a lényeg, hogy minél előbb talajt fogjon a kerék ezzel is emésztve a sebességet. Amint a föld közelébe kerülünk, intenzíven megtörjük a süllyedés szögét (azzal, hogy felvesszük a gép orrát) és talajfogás után kitesszük az összes féklapot, fékszárnyat, fékernyőt és mindent, ami csak fékezni tudja a gépet.

Figyelni kell arra, ha a motorleállás 10 méteres magasság alatt történik, vagy csak közvetlenül az elszívódás után, akkor nem szabad orra nyomni a gépet, mert beleállhatunk a földbe vagy a légcsavar ver bele.

Ha alacsonyan vagyunk, akkor elég csak egy könnyed átvezetés után egyből kilebegtetni a gépet és már talajt is fogtunk.

A legideálisabb megoldás az, ha egyenesen előre le tudunk szállni, mert akkor nincs benne forduló (amit alacsonyan kevesen gyakorolnak) és nincs benne hátszélbe fordulás, ami szintén kockázati tényezőt jelenthet. Csak egy sima átnyomás és kilebegtetés. Ez a legegyszerűbb és legbiztonságosabb.

Mi történik akkor, ha nincs meg a megfelelő magasságunk a visszaforduláshoz és a reptér is elfogyott alólunk?

Akkor a reptér végében lévő művelt mezőgazdasági területre fogunk leszállni egyenesen vagy ha az oldalt helyezkedik el, akkor egy pár fokos elfordulást követően. Muszáj valahova szállni.

Általában minden reptér végében elhelyezkedik egy olyan terület ami lehetővé teszi a kényszerleszállást is. Ha a Farkashegyi (Budakeszi) repteret nézzük, akkor ezt látjuk.

Kattints a képre a nagyításhoz!

A fehérrel szegélyezett terület a felszállópálya (ide lenne ideális egyenesbe leszállni) és a pirossal jelölt a kényszerleszállásra alkalmas terület. A fehér nyíl mutatja, hogy merre kezdjük a felszállást és a piros nyíl mutatja, hogy kényszerleszállás esetén milyen irányba és hova tudunk leszállni, ha szükséges.

Szemből nézve:

Kattints a képre a nagyításhoz!