/Megjegyzés: ha előbb a videót néznéd meg akkor menj az oldal aljára./
Tehát, ott tartottunk, hogy pályára álltunk a repülőgépünkkel, jelentettük, hogy felszállunk, utoljára még egyszer végigfutottunk a műszereken és a kapcsolók állásán, hogy mindegyik rendben van-e. Körülnézünk, hogy van-e felszálló, leszálló, vagy pályán guruló gép. Ha nincs akkor kiengedjünk a parkoló féket és nem túl gyorsan, de határozottan teljesen előretoljuk a gázkart.
A gép gyorsulni kezd. Botkormány végig hason, nehogy orra álljunk. Kb. 25-30 km/óra sebességnél óvatosan előreengedjük a botot és hagyjuk hogy a gép elemelkedjen. Ekkor még jobban előre engedjük a botot azért, hogy vízszintesen gyorsuljunk. Nem szabad hirtelen emelkedni, mert az sebességvesztéssel jár.
A föld felett 1-2 méteren gyorsulunk és ha elértük a 80 km/óra sebességet akkor kezdünk csak ismét emelkedni.
Ekkor visszavesszük a gázt a felszálló teljesítményből egy alacsonyabb emelkedő fordulatszámra illetve kinyitjuk a hűtőzsalut (külső hőmérséklet függvényében).
A felszállással kapcsolatban részletesebb leírással itt találkozhatsz.
Az iskolakör első fordulójában (és végig a repülés összes fordulójában) két lényeges dolgot nézünk:
1. sebességünk (horizont beállítás függvényében) elegendő legyen
2. csúszásjelző golyót végig középen próbáljuk tartani. Ha nem tudod, hogyan kell a csúszásjelző golyót középen tartani, nézd meg itt.
Az iskolakör 4 db egyenként 90 fokos fordulóból áll.
Kattints a képre a nagyításhoz!
Az első forduló 90 fokos forduló után a gép az 1. rövid falra kerül. Itt már visszanézhetünk a reptérre hogy nem látunk-e valamit amit érdemes észrevenni. Pl másik gép is felszállt utánunk, rádiózás nélkül vagy jelet tettek ki a pályára, vagy bármi mást.
Ha minden rendben akkor ismét egy pillantás a sebességmérőre és a horizontra majd az első forduló befejezését követő kb. 5-10 másodperc múlva megkezdhetjük a második fordulót.
A 2. és 3. forduló között a reptérrel párhuzamosan repülünk a felszállási iránnyal ellentétesen a reptértől nem messze. Ezt hívják hosszú falnak.
Amit itt figyelünk:
1. légtér: van-e másik gép a közelünkben, ha igen akkor milyen irányba halad, lehet-e belőle gondunk?
2. sebességmérő és a gép horizont helyzete megfelelő-e? Ha sok a sebesség akkor vagy visszaveszünk a gézből egy hajszálnyit vagy kissé megemeljük a gép orrát. Nagy melegben inkább az előbbit javaslom, mert ha magasabb fordulatszámon hagyjuk a motort és ráadásul a gép orrának megemelésével csökkentjük is a hűtő (szembeszél) sebességét akkor hamar túlmelegszik a motor.
3. Magasságunk hogy áll? Milyen magasra szeretnénk emelkedni az iskolakör legmagasabb pontján? Ez sok mindentől függhet, én általában úgy próbálom végezni, hogy a 3. forduló előtt a gép a reptér szintjéhez képest kb. 500 láb (150 méter) magasan legyen. Mivel induláskor a magasságmérő nem nullára, hanem QNH szerint volt beállítva a farkashegyi 705 feet-re (lábra) ezért kb. 1200 lábra kell emelkedni, hogy meglegyen az 500 láb emelés. A videón megnézhető.
4. Varióméter emelkedést mutat? Ha nem vagy csak keveset akkor nem lesz meg a szükséges magasság. Arra érdemes figyelni hogy 1,5-2 méter emelés legalább legyen. Ha nem elegendő akkor emelhetünk a légcsavar fordulatszámon egy keveset és csökkenthetjük egy hajszálnyit a horizont helyzetet.
A hosszúfalon mikor elértük a tervezett magasságot (pl 1200 láb) akkor vízszintesbe állítjuk a gépet és visszaveszünk a fordulatszámból. A vízszintes repülést a varióméter „nullára állításával” érjük el, a fordulatszám visszavétel pedig a sebesség növekedése ellen hat, így nem fogunk vízszintes repülésben túlgyorsulni, ráadásul egy kicsit tud a motor is hűlni a nyári melegben.
A 3. forduló mindenképpen a repülőtér leszállójelének vonala után lesz valahol. Pontos helye nincs, mert magasságunk és sebességünk függvénye. Gyorsabb vagy magasabban repülő repülőgépeknek a leszállópálya küszöbjelétől messzebb lesz, alacsonyabban besikló vagy lassabban repülő repülőgépeknek közelebb.
A lényeg hogy a 3. forduló előtt de legkésőbb a 3 forduló megkezdésekor a reptér infónak vagy légi irányításnak rádión jelezzük, hogy jelenleg a 3. forduló előtt (vagy éppen benne) vagyunk és mi a szándékunk (pl csak leszállás vagy leszállás és egyből visszaemelkedés (touch-and-go), járó vagy álló motorunk van (movit esetében), stb).
Például:
Mi: „Farkashegy Info, itt a HA-1250”
Info: „HA-1250, jöhet a közlemény”
Mi: „HA-1250, 15-ös pálya jobb harmadik előtt, le és tovább”
Info: „Nyugtáztam, folytasd, final-t jelentsd”
Nézzük, hogy itt mi mit jelentett:
Farkashegy Info: ők a földön a repülésvezetők, nekik feladatuk a napi repüzen összekoordinálása.
HA-1250: ez a mi repülőgépünknek a lajstromjele.
15-ös pálya: Ez a leszállási irányunkat jelzi, vagyis ebben az esetben a repteret 150 fokos irányból közelítjük meg a leszálláshoz. A nullát elhagyják. A 150 fok másik oldala (ha a reptér másik irányából szeretnénk leszállni) a 330 fok, mivel ez pont 180 fokkal több mint a 150 fok. Ott azt jelentenénk a rádión, hogy „33-as pálya…”
Jobb harmadik előtt: A leszállópályát vagy jobbról vagy balról közelíthetjük meg, és itt jelezzük, hogy melyik oldalról várhatnak minket. A harmadik ugye a harmadik fordulót jelenti, vagyis hogy már majdnem ott vagyunk, mivel jeleztük hogy „előtte”.
Le és tovább: ezzel azt a szándékunkat jelezzük, hogy le fogunk szállni („le”) de nem maradunk a földön hanem ismét felszállunk („tovább”). Ebből a repülésvezető tudni fogja hogy a repteret nem percekig visszagurulgatva fogjuk igénybe venni, hanem pillanatok alatt ismét elhagyjuk, javasolhatja más gépek utánunk történő felszállását.
Nyugtáztam: Megértette, hogy mit akarunk. (a filmekben úgy mondják: „Vettem!” :))
Folytasd: magáért beszél, a szándékunk továbbvitelére gondol
Final-t jelentsd: A final a 4. fordulót követő szakasz, a reptér végső megközelítése. Azért fontos, hogy a repvez tudja, hogy épp itt vagyunk, mert akkor már lehet hogy nem javasolja más gépek indulását, nehogy bezavarjon a mi leszállásunkba. Ezért amikor mi befejezzünk majd a 4. fordulót akkor ismét jelezni kell a rádióban, hogy „HA-1250, final-en”.
Ha az „Info” nem elérhető akkor nem kell meghívni őket, mert nem is fognak válaszolni, ezért kár várni a visszajelzésükre. Ilyen esetben elég a mondandók második részét elmondani a rádióban azért, hogy a levegőben lévő vagy a földön indulni készülő többi gép tudjon rólunk és a szándékunkról.
Tehát a 3. forduló előtt:
Mi: „HA-1250, 15-ös pálya jobb harmadik előtt, le és tovább”
Ebben az esetben, ha akarjuk jelenthetjük a „final-t” de mivel senki nem kérte tőlünk nem muszáj. Persze a biztonság miatt érdemes, hátha más gép is épp a final-en van csak mondjuk távolabb és nem rádiózott és nem vettük észre.
A 3. forduló előtt sikló helyzetbe visszük a gépet, a bot megnyomásával és a horizont helyzet megnövelésével, ezt követően a gázt alapjáratra vesszük vissza, majd bekapcsoljuk a porlasztófűtést és bezárjuk a hűtőzsalut. (külső hőmérséklet függvényében).
Természetesen, ha alacsonyan vagyunk akkor nem vesszük le a gázt, csak abban az esetben ha már megvan a teljes iskolakör levett gázzal történő siklásos felépítéséhez szükséges magasságunk! Ha alacsonyan vagyunk akkor reptérhez közelebb vesszük le a gázt (akár a 4. forduló után!) ha magasabban vagyunk akkor még korábban is mint a 3. forduló, akár a 2. fordulóban is, ha siklással kijön a teljes, felépített iskolakör.
Sebességet 100 km/órán tartjuk. Se fölé ne vigyük se alá. Persze ezt nehéz pont eltalálni, ezért +/- 5 km/óra megengedett.
Megkezdjük a 3. fordulót. Golyót középen tartjuk. A forduló befejezését követően a 2. rövid falon leszünk. Itt már erősen érdemes figyelni a többi gépet, mivel egyszerre akár több gép is szándékozhat leszállni, mondjuk egy vitorlázó reptéren „almulás” után.
A 4. fordulóval a reptér leszállópályájára fordulunk. Golyót végig középen tartva, sebességet pedig 100-on. Ha befejeztük a fordulót, és a szárny vízszintes, akkor a magasság függvényében kezdhetjük nyitni a féklapot, szigorúan 100 km/órán tartva a sebességet! Fölé mehet, alá nem!
A féklap nyitásával és zárásával szabályozzuk a süllyedési sebességünket. Ha magasnak ítéljük nyitunk rajta, ha alacsonynak akkor visszacsukunk belőle.
Így süllyedünk egészen a leszállójelig.
A föld felett kb. 15 méteren megtörjük a siklási szöget azáltal, hogy a botba finoman belehúzva felvesszük a gép orrát, és vele párhuzamosan visszacsukunk a féklapból. A féklapot azért kell visszább csukni, mert a megtört, laposabb siklószög miatt kisebb lesz a repülőgépünk sebessége, tehát a felhajtóerő is, így a teljesen nyitott féklap csak még jobban rontaná a szárnyon az áramlást, ami által a gép nagy függőleges sebességgel tovább merülne, amolyan erőteljes, anyahajóra végzett, kilebegtetés nélküli leszállást imitálva. Ez sem a gép szerkezetének, sem nekünk nem egészséges.
A repülőgépet egészen a talaj fölé engedjük, pár centire és a féklap is csak kicsit van nyitva. Azért nem csukjuk vissza teljesen, mert akkor a párnahatás miatt, jó siklószámú motoros vitorlázóval végiglebegnénk az egész reptér felett, nagyon hosszú leszállási úttal. Nem baj ha a föld fölött pár centin már van egy kis áramlás rontás a szárnyon, így hamarabb talajt fog a repülőgépünk.
Ha érezzük, hogy a csökkenő sebesség miatt tovább merülne a gép, akkor óvatosan húzunk a boton azért, hogy a megemelt orr miatt ne csak a főfutóra érkezzen a gép, hanem a főfutóra és a farokfutóra egyszerre. Ezáltal kisebb lesz a földetérés utáni elpattanás esélye, hiszen farokkerekes gépnél ha főfutóra történik a leszállás, akkor ahogy szép lassan tenné le a gép a farkát is, úgy nő meg a szárnyak állásszöge, ami által újabb felhajtóerő keletkezik rajta és a levegőbe pattanhat.
Ezt előzhetjük meg ha egyből két pontra érkezünk.
Ha lent van a gép a féklapot jobban ráhúzhatjuk, hogy biztosan ne is akarjon már visszaemelkedni, és minél hamarabb megálljon.
Persze ha „Touch-and-Go” a szándékunk, akkor a féklapot itt visszacsukjuk, a porlasztófűtést kikapcsoljuk, és ráadjuk a felszálló, maximális teljesítményt.
Nézd meg videón is:
Ha tetszett, kérlek ajánld ismerőseinek is! Köszi.
Tarnóczi Sándor
Megosztás a Facebook-on