A felszállás – vontatásból

A vontatásos felszállás alapvetően más mint a csörlésből történő indulás.

Előnye:
Magasabbra emelkedhetünk egy gyenge termikes időben is, hátha fent jobban megfoghatjuk az emelést.

Hátránya:
– Több ideig kell vezetni a repülőgépet a föld felett pár méteren (kb 10-15 mp), ami az alatt az idő alatt bizonyos fajta kockázatot jelent, főleg a gyakorlatlanabbak esetében, hiszen egy széllökés vagy bármi miatt a gépünk visszahuppanhat a földre vagy megakadhat a szárnya.
– A vontatás 5-8 percig is eltarthat, ami alatt folyamatosan figyelemmel kell kísérni a vontatógépet és lekövetni a mozgását. Ez erősen szeles vagy termikes időben, fárasztó tud lenni.
– Drágább (amíg egy csörlést „megúszunk” 500-1000 forintból addig egy vontatás 6.000-10.000 Ft közötti összegbe kerül. Tehát kb. tízszeres ár van a kettő között.

A vontatásos felszállás lépései:

1.    Kabin ellenőrzés

2.    Szélirány ellenőrzés.

Ha szembeszél van akkor nincs plusz teendőnk. Ha hátszél van akkor nagyobb mozdulatokra lesz szükség és tovább fogunk a pálya felett 1 méteren robogni.

Ha oldalszél van akkor pedig arra kell figyelni, hogy hagyjuk „elfújni a botot”. Miért is? Hiszen a csörlésből történő felszálláskor az oldalszélre rá kell tartani, vagyis felé kell csűrni. Akkor a vontatásnál miért pont ez ellenkezőjét kell végezni? Gondolkozzunk: normál oldalszélben a szél felöli szárnyon jobban érvényesül a szél hatása, mint a másik oldalon, a törzs takarásában lévő szárnyon. Ezért a szél felöli szárnyat próbálja jobban emelni és mi ez ellen dolgozva, visszacsűrjük a felbillenni kívánó repülőgépet. Vagyis rácsűrünk a szélre. Vontatásnál viszont előttünk van egy vontatógép aminek hátrafelé van egy plusz légcsavarszele, amit szintén oldalirányba kitérít az oldalszél. Ezért a vitorlázó repülőgépünket nem szemből éri a légcsavarszél, hanem azt a szárnyat jobban kezelésbe veszi amelyik a szél túloldalán van, hiszen az oldalszél ráfújta. Vagyis a szél alatti oldalon lévő szárnyon lesz most nagyobb a felhajtóerő, így ezt a szárnyat akarja jobban emelni. Ennek ellensúlyozására nekünk pont ebbe az irányba kell csűrni, vagyis olyan mintha hagytuk volna a botkormányt elfújni az oldalszéllel.

3.    Botot orra nyomott helyzetbe helyezzük azért, hogy induláskor minél előbb felemelkedjen a farka a gépnek.

4.    A vontatógép elénk gurul, megfeszíti a kötelet és megkezdi a gyorsítást.

5.    Szárnyat vízszintesen tartjuk és figyelünk arra, hogy amikor a szárnyon álló segítőnk elengedi futás közben, továbbra is megtartsuk a vízszintest.

6.    Gyorsulás közben kissé visszaveszünk a bot nyomott helyzetéből és hagyjuk hogy gépünk elszívódjon a talajtól.

7.    Elszívódás után, megtartjuk a talaj felett 1 méteren repülve, vízszintes szárnyakkal a repülőgépet, hiszen látni fogjuk, hogy nem is lenne értelme tovább emelkedni, mert a motoros gép ekkor még javában a földön fog gurulni, hiszen nehezebb, mint mi és csak nagyobb sebességnél fog a levegőbe emelkedni. Ha mégis emelkedni próbálnánk a vontatókötél úgyis visszatartana benne, de nem is ez a legfontosabb ilyenkor, hanem az, hogy az emelkedésünkkel felemeljük a vontatógép farkát is, így hiába húzza hasra a pilótája a botot, motorosgép vízszintes vezérsíkjának és a szárnyának nem tud állásszöget létrehozni, mivel mi felemeltük a gépének a farkát. Így aztán emelkedni sem fog tudni, vagyis az emelkedésünkkel csak késleltetjük a felszállást, ami egy rövid repülőtér esetében vagy hátszeles felszállásnál veszélyhelyzetet teremthet.

8.    Amikor a vontatógép is a levegőbe emelkedik, akkor kezdjük lekövetni a mozgását. Ráállunk az ő magasságára és az ő irányára.

9.    Egészen addig követjük, amíg nem jelez futó nyitással vagy szárny billegtetéssel, hogy oldjunk le.

10.    A kioldó háromszori meghúzásával leoldunk. Fontos: szemünkkel figyeljük, hogy miképp távolodik el a kötél a gépünk előtt, majd jobbra kifordulunk. Figyelem! Leoldás után kb 8-10 másodpercig tilos alányomni vagy fölé húzni a gépünket! Tartsuk a magasságot és csak simán forduljunk ki lapos szögben, kissé csökkentve a sebességünket.

Fontos szabályok:
Ha repülőgépünk oldalirányba kitér és vissza szeretnénk menni a vontatógép mögé akkor nem csűrünk a fordulás irányába, hanem csak lábbal visszalépjük a gép orrát a kívánt helyzetig. A szárny végig vízszintesben marad.

Ha a vontatógép fordul, akkor a forduláshoz csak a csűrőt használjuk, a lábpedált nem. Azért mert az oldalkormány szerepét átveszi a vontatókötél, ami maga előtt megvezeti a repülőgépünket.

Leoldás után tilos a fölé húzás vagy alá nyomás! Ugyanis ha véletlenül nem esett volna le a kötél és intenzíven belehúzunk a botba, akkor fejreállíthatjuk vele a motoros repülőgépet. A fejreállított motorosgép pedig zuhanni kezd magával húzva bennünket is. A zuhanásból a motoros pilóta nem tudja kivenni a gépet, mert hiába húzza hasra a botot a a vontatógép farkát nem tudja vele lenyomni, hogy emelkedő pályára állítsa a repülőgépét. Mivel a kötél feszül a motoros és a vitorlázógép között ezért a befeszült kötelet a vitorlázó pilótája sem tudja leoldani.
Ha pedig alányomjuk leoldás után akkor nagy a valószínűsége hogy a vitorlázógép jobb siklószáma miatt egy szempillantás alatt a vontatókötél alá kerülünk, amely aztán rátekeredik a szárnyunkra és vagy leszakítja azt vagy beakad a kormányok közé.

Megosztás a Facebook-on