Amennyiben nem kiengedhető futóműves a repülőgépünk vagy nincs üzemképes rádiónk, úgy az 1,2,3 és 4 pontok kihagyhatók.
- A leszállópálya magasságától számított kb. 150 méter magasságban kis plusz sebességet adva kinyitjuk a futóművet és biztosítjuk kinti helyzetben.
- Ha ívelőlap is van a repülőgépen, akkor leszálló fokozatba állítjuk.
- A rádió frekvenciáján ellenőrizzük, hogy a repülőtér frekvenciájára van-e állítva.
- Bejelentkezünk a rádión: pl:„4296 33 bal harmadikból hosszúra. Futó nyitva biztosítva.” Ahol a 4296 a saját gépünk hívójele, 33 a leszállási irány, harmadik az iskolakör harmadik fordulóját jelenti, mivel pont ott vagyunk, hosszúra azt jelenti hogy a repülőtér felett végigrepülve a végében fogunk leszállni.
- A negyedik fordulót befejezve leszálló irányra fordulunk.
- Sebességet a repülőgép légiüzemeltetési utasításában meghatározott féklap nyitási sebességre növeljük.
- Kibiztosítjuk a féklapot és a szükséges mértékig kihúzzuk.
- Irányt és sebességet tartva süllyedünk a kiszemelt földetérési pont felé. Ha úgy érezzük hogy el fogunk siklani a számított földetérési pont felett akkor jobban kihúzzuk a féklapot. Ha pedig látjuk hogy nem érjük el a számított földetérési pontot akkor visszacsukunk egy keveset a féklapból. Ez alatt a gép orra végig a számított pontra mutat.
- A föld felett kb. 15-20 méter magasságban kicsit visszacsukjuk a féklapot és vele egy időben megtörjük a süllyedés pályáját és felvesszük a gépet az addigi merülési pályáról.
- Engedjük, hogy egészen a földing süllyedjen a gépünk, majd a föld felett vízszintesben repülve megtartjuk az orrát és a földhöz simulva hagyjuk, hogy tovább csökkenjen a sebességünk. Ha szeretnénk hosszabbra siklani akkor még visszatolunk a féklapból.
- „Hosszú kilebegtetés, szép leszállás” mondogatjuk magunkban, annál is inkább mivel a siettetett, kapkodós, hamar földet érős leszállás elpattanáshoz és visszaeséshez, földhöz ütődéshez vezethet. Ezért addig koptatjuk a sebességet a föld felett 10-30 centiméterre repülve amíg csak lehet majd hagyjuk hogy finoman a földre érjen a kerék.
- A kerék földet érésével egy időben teljesen kihúzzuk a teljesen féklapot, hogy a gépnek ne legyen kedve elpattanni és azért, hogy minél előbb megálljon.
- Gurulás közben végig hasra húzzuk a botkormányt, így ha a repülőgép farokcsúszós akkor a csúszó súrlódása miatt hamarabb megállunk. Ha pedig nem farok csúszós akkor az orrcsúszót nem engedjük kopni illetve ha nekimegyünk egy kisebb buckának akkor ezzel nem engedjük a repülőgépet orra állni.
- Gurulás közben nem engedjük el egyik kormányt sem egy pillanatra sem, hanem csűrővel vízszintes szárnyat megtartva az oldalkormánnyal tartjuk a leszállópályával párhuzamos irányt. Ez utóbbi azért fontos, mert elképzelhető hogy a hátunk mögött bal vagy jobb oldalunkon egy másik gép is éppen leszállt és ha hagyjuk hogy a saját repülőgépünk valamelyik irányba kiforduljon akkor a másik gép egyenesen belénk szaladhat, hiszen ő nem számított az elé fordulásra.
Fontos: Ha földetéréskor kinyitjuk a féklapot és azt vesszük észre, hogy mégis elpattantunk a földtől akkor valószínűleg nagyobb sebességgel értünk földet mint a leszállási sebesség. Épp ezért az elpattanással egy időben csukjuk vissza a féklapot, mert ezzel a szárny körüli áramlást ismét rendezzük és lesz arra lehetőségünk hogy finoman a földhöz engedve a gépet szépen leszálljunk.
Ha nem toldjuk vissza a féklapot akkor a repülőgép pont az elpattanás pályájának legfelső pontján fogja a sebességét elveszíteni és onnan fog erőteljesen visszahuppanni vagy zuhanni a földre. Mivel akár ez 3-5 méter magasság is lehet ezért az egy nagyon csúnya leszállás lesz…
Megosztás a Facebook-on